A kaland a sípályákon kívül kezdődik!


Lavinajeladók, szondák, lapátok

Lavinajeladó: Lavina esetére kifejlesztett jeladó-vevő készülék, melyet a túrázók magukra csatolnak közel a testükhöz (kabát, pulcsi alá) és induláskor bekapcsolják. Ettől kezdve a készülék folyamatosan kis hatótávolságú rádiójeleket bocsát ki. Tehát az egész túra alatt mindenki, folyamatosan rádiójeleket küld a környezetébe, függetlenül attól, hogy síel, napozik vagy jeget mászik éppen. Ha betemeti egy lavina, akkor is – a hó alól is – érkeznek a jelek. Ekkor a többiek (mindenki!) vételre, azaz keresésre állítják készülékeiket. A modern készülékek kiírják, kb. hány méterre lehet eltűnt társunk, de csak akkor, ha már 10-60 méterre (készülék és rutin függő) megközelítettük. A keresés persze nem ilyen egyszerű. A piepsek használata tanulást, gyakorlást igényel! Csak gyakorlatokkal sajátítható el a gyors, tehát sikeres mentés!

 

Szonda: 2-4 méter hosszú - rövid darabokból pillanatok alatt összeállítható – keresőrúd. Ezzel kutatjuk át a vevőkészülékkel megközelített néhány négyzetméteres területet, hogy megállapítsuk társunk pontos helyzetét. Szonda nélkül – ha nincs szerencsénk (hát még az eltűntnek!) – akár 6-10 mhavat is át kellene mozgatnunk, ami végzetesen sok időt igényel…

I-Probe: a PIEPS cég újgenerációs szondája, mely a beépített mini-detektor segítségével töredékére csökkentheti a keresési időt.

 

Lapát: kivehető és teleszkópos nyelű, fém vagy műanyag fejű, könnyű, erős lapát. Szétszedve minimális helyet foglal a hátizsákban. Ha mentenünk kell, lapát nélkül szinte reménytelenül lassú lesz az ásás… (egyszer egy tanfolyamos egy nagyáruházban vásárolt, autósoknak szánt, látszatra erős műanyag lapátot hozott. Az első mozdulatnál tört szilánkokra. Még szerencse, hogy csak gyakorlat volt!)