A LESIKLÁS SPORTJA – FELFELE???

Óda a túrasízéshez, avagy a T É L egy elfogult sítúrázó szemével

„A pályasízés a szabadidő eltöltésének egy kellemes módja, karnyújtásnyira a természettől.

A sítúrázás maga a szabadság, a természet úttalan útjain!”

A sítúrázás immár a magyarok körében is egyre népszerűbb sport, idehaza is egyre többen ismerik fel mennyire jó és egészséges módja ez a testedzésnek, a kikapcsolódásnak és a hegyekben kalandozásnak.

Túraléceink segítségével hófedte, háborítatlan csúcsok százai várnak bennünket. Igazi kapcsolatba kerülünk a téllel, a hóval, a hegyekkel: meghallgatjuk azt a csöndet, aminek a létezéséről tán már meg is feledkeztünk, kristálytiszta levegőn mozogva erősítjük szervezetünket, havas csúcsokról gyönyörködünk a szemkápráztató panorámában. És ami ez után következik, az maga a kaland: szabadon suhanás az érintetlen hómezőkön… - igazi szerelem, mely új dimenzióba emeli a telet!

Kevés az időnk – de mire is?

Ha akad egy kis időnk, jól megérdemelt szabadságunk alatt szeretnénk minél jobban kikapcsolódni, feltöltődni. A sport erre nagyon jó. A szabadban űzött sportok még jobbak. De aki próbálta már, az tudja, hogy a természetben sportolás, a természettel együtt létezés a legjobb mindközül.

Félreértés ne essék, csöppet sem megvetendő, sőt, nagyon is szórakoztató tevékenység a pályasízés is. Élvezni a gyönyörű tájat, friss levegőn sebesen siklani az egyenletesre simított pályarendszereken, betérni egy-egy frissítőre a hüttébe, majd suhanni tovább… Élvezetes, de valljuk be, előbb vagy utóbb észrevesszük, hogy ide is csak-csak beszüremkedik a civilizáció egy-egy zavaró zöngéje, olyan dolgok, melyeket szívesen otthon hagytunk volna. Csak épp nem a pláza, hanem a sílift parkolójában nyomulnak be elénk kiszemelt helyünkre, nem a BKV, hanem a síbérlet pénztáránál állunk hosszú sorokban, és nem a metró, hanem a kabinos lift ajtajában taszigál bennünket a tömeg. De végre sorra kerültünk, és a felvonóról pásztázva a hamarosan terítékre kerülő pályát, a szélén észreveszünk pár fura alakot, akik eltévesztve a menetirányt,  f e l f e l e  tartanak, méghozzá léccel a lábukon! Szegények! Vagy olyan rozzant idegzetűek lehetnek, akik már annyira képtelenek elviselni az imént álélt apróbb civilizációs súrlódásokat, hogy inkább kínlódnak fölfelé, vagy egyszerűen nincs pénzük felvonóra. Ha azonban melléjük csúszva közelebbről is megnézzük őket, hamar kiderül, hogy zömmel sportos, vidám emberek. Egyszerűen edzenek. A túrasízőknek ez a „konditerem”, a „gyúrás”, míg általában családtagjaik felvonóznak. Vagy még valószínűbb, hogy amit látunk, az csupán túrájuk kezdete. Az ő birodalmuk ott kezdődik, ahol a felvonók kirakják utasaikat, ahol hátramarad minden civilizációs behatás, és beléphetünk az érintetlen hómezők birodalmába.

-„Nincs arra sem időm, sem kedvem, hogy hosszú, értelmetlen felmászásokkal töltsem pár szabadnapomat, amikor ott vannak a felvonók. Inkább csúszok, amennyit csak lehet!”- mondják sokan.

Míg erre egyre többen válaszoljuk:

- „Nincs arra sem időm, sem kedvem, hogy félmegoldásokkal teljen el szabadságom minden napja. Állok sorban, dugóban eleget a hétköznapokban! T e l j e s  kikapcsolódásra vágyom! Járjak konditermek futópadjára, hogy mozoghassak, majd fizessek a felvonóért, hogy ne kelljen mozognom?! Inkább irány a természet! Felfele sítúrázva az egyik legegészségesebb módon – kristálytiszta levegőn, az ízületek ütésszerű terhelése nélkül - tartom magam fitten. Hókucsmás fák között, szikrázó havú hegyoldalakon csúsztatom léceimet egyre magasabbra, míg el nem érem a kiszemelt csúcsot, méghozzá s a j á t  e r ő m b ő l! Kedvemre gyönyörködöm a jól megérdemelt fantasztikus panorámában, amit csak azok láthatnak, akik megdolgoztak érte! S míg néhány mozdulattal átállítom felszerelésemet a lesikláshoz, érzem véremben az egyre növekvő bizsergést, a rám váró szűzhó-sízés érzésének közelgő szárnyalását. Léceim után felhőként szálló porhó, mögöttem fotóra kívánkozó ívek a csúcsoktól a völgyekig, mellettem fehér-ezüstbe öltözött fenyőligetek elsuhanó fái… az előre megszabott pályák nélküli siklás végtelen szabadsága! Ezt cseréljem le a pályák tömegére, kényelmetlen komfortjára?”

- „Jó-jó, de mitől nem csúszik vissza a léc felmenetben, és hogyan lehetséges, hogy nem úgy totyognak végig fölfele, mint én, amikor véletlenül túlcsúszok a sílift kapuján?”

- „A túralécek lebutításából fejlődött ki e te lesikló felszerelésed.”- hangozhatna a kissé élcelődő, de a valóságtól nem is olyan messze álló válasz.

Kezdetben ugyanis a túrasízés/telemárkozás jelentette a sízést magát:

„ .. A sízés akkor még más volt, mint ma, a rugós kötés még nem volt általános, és senki se engedhette meg magának, hogy kitörje a lábát. ...Ahonnan az ember lecsúszott, oda föl is kellett másznia. Ettől aztán megedződött az ember lába, és alkalmassá vált a lesiklásra. „A mászás azonban maga is mulatság volt… …Az ember fölvette a menetütemet, lassúbb menetütemet, mint bírta volna, így ugyanis könnyen ment a mászás, a szíve nem sínylette meg, s még büszke is volta a hátizsákja súlyára.” (E. Hemingway-től az 1920-as évekből, Vándorünnep)

A túraléc

 Az alpesi lécekhez megszólalásig, pontosabban megemelésig hasonlító lécek. Maguk a túralécek is igen nagy változatosságot mutatnak – hiszen a versenyzéstől a freeride-túrázásig, sokféle igényt kell kielégíteniük – de közös vonásuk, hogy lényegesen könnyebbek pályákra tervezett társaiknál. A fejlődés – és divat – hullámai az alpesi lécekkel együtt érték el a sítúrázók eszközeit: mire mindenki eligazodik a carvingok világában, már új fogalom körül kezd forogni a sílécek legújabb generációinak fejlesztése: jön a Rocker-korszak. De ezekről talán majd máskor…

A fóka

 A „rejtély” egyik kulcsa – ez akadályozza meg ugyanis a lécek visszacsúszását felmenetkor. A ma már műszálból és/vagy mohairból (az angóra kecske szőre) készülő szőnyegszerű szőrme eredetileg csakugyan fókaszőrből készült. A léc talpára erősített fóka szőrei haladáskor mind visszafelé állnak; így azok előrecsúsztatása könnyen megy, viszont visszacsúszás helyett a hóba kapaszkodó szőrszálak ezrei a meredekebb emelkedőkön is képesek megtartani léceinket.

A kötés

A „rejtély” feloldásának másik fele – ez ugyanis csak lesikláskor hasonlít többé-kevésbé az pályasík kötéséhez, gyalogló funkcióba kapcsolva azonban szabad emelkedést biztosít sarkunknak. Meredekebb terepre érve még un. sarokemelőt is hajthatunk megemelt cipőnk sarka alá, s így szinte lépcsőn haladhatunk a hegyen. Tévhit, hogy a túrakötések lesikláskor nem oldanak le, leoldás esetére viszont két félmegoldás közül választhatunk: a sífék pont olyan, mint a lesikló kötéseken, a szökevénypánt pedig egy heveder, mely a bakancsot köti össze a léccel. Ez utóbbi nagy szolgálatot tesz, amikor mély porhóban elesve közelünkbe tartja léceinket és nem kell azokat órákon át keresnünk, ám veszedelmes is lehet, ha lavinába kerülünk.

A túrasí-cipő

 Könnyű, kényelmes síbakancs ám a túrabakancsokéval megegyező talppal, és – valóban működő – átváltható sí/lépés funkcióval. Ezekkel a bakancsokkal nem csak síelni lehet, de akár sziklás terepen is magabiztosan járkálhatunk bennük.

A teleszkópos bot

 Gyakorlatilag bármilyen olyan síbottal belekóstolhatunk a sítúrázásba, melynek végén kellő méretű hótányér található, de már az első túrák alkalmával rá fogunk jönni, mennyire hasznos, ha felfelé hosszabbra, lesikláshoz rövidebbre állíthatjuk.

Amik nélkül nem indulunk útnak: pieps (lavina jeladó-vevő) – szonda – lapát hármas

Ha a Mátránál komolyabb hegységbe tervezzük túránkat, minden alkalommal vigyük magunkkal ezeket az életmentő eszközöket – nem csak a magunk, de társaink biztonsága érdekében is. És ne feledjük: az eszközök, használatuk alapos ismerete nélkül annyit érnek, mintha a kocsiban, vészhelyzetben nem tudnánk, hogy hol is keressük a féket…! Szerencsére Magyarországon is van olyan, külföldön (Olasz Lavinaszolgálatnál) kiképzett szakember, akitől minden fontos dolog megtanulható a lavinákkal és a sítúrázással kapcsolatban.

Mi kerül még a hátizsákba?

Ha léccel - ha gyalogosan indulunk el télen, mindenképp legyen nálunk fejlámpa, izolációs fólia, sebtapasz, sí- és napszemüveg, napkrém, tartalék energia, innivaló, melyet valóban folyékony állapotban tudunk tartani, feltöltött mobil telefon, térkép, esetleg GPS, száraz aláöltözet, tartalék sapka és kesztyű, szükség esetén firnvas­*, és egyéb hegymászó kellékek, mint a hágóvas és jégcsákány.  És legyen a „tarsolyunkban” a kellő felkészültség a várható különböző helyzetek kezelésére, és a biztos tudás, hogy hol is vagyunk, honnan és merre tartunk éppen. Ha netán segítséget kell hívni, az első, amit megkérdeznek, hogy hova kérjük a segítséget?!...

Természetjárás – természet-károsítás nélkül!

A téli hegyek varázslatos világában barangolva igyekezzünk élni, és nem visszaélni a természetjárás lehetőségeivel! A sítúrázás az egyik legszabadabb tevékenység, s így bőven belefér némi (ön)korlátozás.

Vannak olyan területek, ahol kifejezetten megkérik (táblák) az arra (sí)túrázókat, hogy az ott élő vadak nyugalma érdekében kerüljenek el egy-egy adott erdőséget, völgyet.

Frissen betelepített hegyoldal facsemetéi között bravúroskodni hasonló faragatlanság, mint traktorral átvágni a falu főterének virágágyásán. Sőt, komoly gazdasági károkat is okozhatunk a friss hajtások lenyesésével, így az ilyen lejtőkön tilos síelni!

Saját, de környezetünk érdekében is fokozottan ügyeljünk arra, hogy nehogy lavinát indítsunk el, komoly veszélybe sodorva magunkat és az alattunk levő társainkat, sípályát, házakat, utat, stb.

Veszélyek

Mint a legtöbb sportnak, a sítúrázásnak is megvannak a maga veszélyei, ha kellő felkészültség és körültekintés nélkül vágunk bele. A szokásos síbaleseteken kívül még számos veszedelem fenyegetheti a felelőtlen és tapasztalatlan kezdőket az eltévedéstől a kihűlésen és lezuhanáson keresztül a legalattomosabb – s így legjelentősebb – veszélyforrásig, a lavináig! Ezekre azonban fel lehet készülni, a veszély mértékét jelentősen le lehet csökkenteni a kellő tudás és gyakorlat megszerzésével. E nélkülözhetetlen ismereteket Magyarországon a leghitelesebb képzések keretében a Mountex Adventure lavinaismereti és sítúra tanfolyamain szerezhetjük meg.

Aki nem hiszi, járjon utána(m)!

Monostori András

Hegymászó-, sítúra- és lavinaismereti oktató

Mountex Adventure