Hazai tájakon

Idehaza csak ritkán van elég hó az élvezetes erdei sítúrákhoz, de sífutó céllel akkor is nekivághatunk turista- és erdészeti útjainknak, ha csak 10-15 cm letömörödött hó fedi a talajt. Ezek általában inkább cask kisebb levegőzések, mintsem igazi túrák. A sífutú felszerelés mindaddig megfelelő választás a hazai terepekre, amíg nem merészkedünk meredekebb oldalakra.

Ha azonban ránkmosolyog a szerencse, és vaskosabb hótakaró borítja hegységeinket, előkerülhet a sítúra felszerelés, irány a Pilis, a Börzsöny, a Mátra, a Bükk... De ilyenkor sincs szükségünk - sajnos - hatalmas felületű freeride lécekre. Bármi jó, amit nem féltünk az elő-előbukkanó faágaktól, földtől, kövektől.

De valljuk be, a rövidebb hazai lejtőkönföl-le caplatva súlyos műanyag-bakancsainkkal, könnyen eluralkodhat rajtunk az "ágyúval verébre" érzés.

Míg a sífutó léceket az előre lefektetett lankás pályákra tervezték, addig a sítúra felszerelés a nagyobb, nyiltabb, meredekebb vidékekre való.

A magyarországi terepviszonyokra az a kategória lenne a legideálisabb, amit valamiért itthon nem is nagyon ismerünk: a "crosscountry"sí.

Ezek átmenetet képeznek a két fenti lategória között: a sífutólécnél szélesebb, erősebb, van fém élük (kantni), nagyobb a felületük. Így lefele sokkal jobban irányíthatóak, ugyanakkor talpfelületük szálkázott vagy pikkelyezett, így lankásabb emelkedőkön gond nélkül felmehetünk fóka/szőrme nélkül is. Tehát lassabb a haladás vele, mint a sífutó léccel a fektetett nyomon, de nem is rohangászásra való, hanem igazi túrázásra. Cserébe élvezetes vele a lesiklás, sokkal könnyebb manőverezni vele, jóval könnyebb a sítúra felszerelésnél és az esetek többségében megspórolhatjuk a macerás fóka föl-le szerelgetést. Ha minél teljesebben ki akarjuk élvezni e stílus előnyit, érdemes belekóstolnunk a telemárkozás világába is.